Újra április! Újra eltelt egy év. Idén már a második születésnapját ünnepli a Némi kenyér. Kicsit csodálkozom! Kimondva olyan kevésnek tűnik, de megélve viszont mennyi minden történt. Őszintén szólva nem terveztem nyitáskor semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen hosszú életű lehet ez a kis pékség. A mai világban talán nem is…
Érzem, hogy írnom kell erről az egy évről. Folyamatosan motoszkál a gondolat az agyamban, hogy összegezni kéne ezt az elmúlt 365 napot. Egyik pillanatban jó ötletnek tűnik, a következő gondolatom pedig az, hogy mit írjak? Nehogy túl ömlengős legyen, vagy érzelgős,esetleg nagyképű. A blogra történő írással soha eddig nem voltam…
ÁLDÁS vagy ÁTOK? Hááát…. nehéz ügy! Pláne úgy nehéz ezt a helyzetet kezelnem, hogy tulajdonképpen én idén szembesültem ezzel a tulajdonságommal. Soha eddig nem gondoltam magamról, hogy én maximalista ember vagyok. Sőt, még tagadtam is, ha úgy hozta az élet. De idén tavasszal a műhely indításakor olyan pánik és idegesség lett…
Mindenek előtt egy Nagy köszönöm amit mondanom kell! KÖSZÖNÖM!!!Köszönöm a családomnak, a barátaimnak és a (már mondhatom ezt is) törzsvásárlóimnak! Igen, bizony, mert már vannak rendszeres vevőim is. Mindenki támogatására szükség volt az elmúlt fél évben ahhoz, hogy ez a kis induló pékműhely sikeresen vegye az első akadályokat. Még javában…
Ez itt csak egy kis lábjegyzet az elmúlt két hétről és ami előtte volt. Húsvét előtt, a már említett küszöb frászt leküzdve, vettem egy nagy levegőt és elkezdtem pék tevékenységemet az én kis birodalmamban. Természetesen a cél az volt, hogy az ünnepen sokan már az én kenyeremet és kalácsomat fogyasszák.…
A dolgok szépen alakultak! Mindenki támogatott! A család és a barátok is mind azon voltak, hogy az én pékműhelyem megszülethessen. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akinek a közeli, legjobb barátai olyan munkát végeznek, vagy olyan képességekkel rendelkeznek, hogy minden kérdőjelet ami felmerült bennem ők megoldottak. Műhely kialakítás – Gyuró, logó…
Az élet gördül tovább! Én kissé mámoros boldogságban úszva, a Kenyérlelke fesztivál utóhatásait kiélvezve és az új munkám izgalmával színezve töltöttem a nyár utolsó napjait. Igen, volt új munkám! Szeptembertől újra dolgoztam mint cukrász. Olyan szép kerek volt minden! Ez az ideális állapot sajnos 3 hétig tartott. Szeptember elején megint…
A Fesztivál időpontja egyre csak közeledett. Én pedig egyre idegesebb lettem. Az a fránya megfelelési kényszer egy nagy adag maximalizmussal dúsítva. Hát mit mondjak, nem egy vérnyomás kímélő párosítás.Teljes koncentráció és minden egyéb dolgom háttérbe szorítása mellett, készítettem a kenyereimet augusztus 18.-án, hogy 19.-én a lehető legtökéletesebb kenyereket tudjam prezentálni.…
Nyár volt! Persze ez egy teljesen más nyár volt mint bármikor máskor. Már jobban éreztük magunkat a bőrünkben, volt egy kis remény, hogy visszaáll a világ a régi pályájára. Ugyan munka sehol, a munkanélküli is lejárt (nem mintha azzal előrébb lettem volna), de legalább meleg volt és nem volt karantén.…
2020. tavasza van, március második fele, kb. 1 hét telhetett el a karanténból. Már láttam, hogy ez senkinek nem lesz jó! Se a gyerekeknek, se nekem. Azt hiszem a 4. napon esett le, hogy bakker hát nincs MENZA, főzni kell a gyerekeknek!!! Minden napra ki kell találni valamit. Ja és…